Iring Zoltán

kiképző család-pszichoterapeuta

A civil szervezetek általánosságban a közösség számára hasznos, tevékenységet folytatnak, küldetésük, szervezeti filozófiájuk rendkívül értékes. Ez igaz az Egyesületre vonatkozóan is amelynek legfontosabb célja a családterápiás módszer népszerűsítése és oktatása. Ahhoz azonban, hogy az Egyesület ezt a magasztos célt megfelelően tudja teljesíteni, szükség van egy biztos jogi, gazdasági és adminisztratív háttérre. Így elsődlegesen ezeken a területeken kell megtörténnie a szervezet átvilágításának és annak eredményétől függően kell a hiányosságokat pótolni, a törvényi háttérnek megfelelően aktualizálni a szervezet alapdokumentumait, megreformálni a könyvelést és tervezetten gondolkodni az Egyesület gazdálkodásáról.

Az Egyesület talán legfontosabb tevékenysége a családterápia népszerűsítése, illetve ezen belül is a családterápia oktatása. Ugyanakkor a képzési rend sokak számára nem kellően átlátható, nehezen értelmezhető, így ennek újragondolása és átírása mostanra időszerűvé vált. Számos frusztráció fakad abból, hogy a hallgatók nem látják át az egyébként valóban nem egyértelműen megfogalmazott vizsgakövetelményeket és ennek következtében indokolatlanul magas a sikertelen vizsgák száma. Az Egyesület képzési rendszerének alkalmasnak kell lennie arra, hogy felkészítse a hallgatókat a sikeres vizsgázásra. Az Egyesület képzési rendjének újragondolása abból a szempontból is indokolt, hogy ne legyen támadható az engedélyező hatóságok és a szakmai autoritások által.

Az Egyesület nagy hangsúlyt helyez a képzések megvalósítására és a képzési rendszeren belül a hallgatók ismerkedve a módszerrel természetesen kerülnek közösségekbe, ami sokat segít a szakmai fejlődésben és szakmai identitásának formálásában. Ezen közben akaratlanul is elhanyagolódnak a már végzettségüket megszerezett kollégák, számukra nem szerveződik szakmailag támogató, befogadó közösség. Az Egyesületnek lehetőséget kell biztosítania erre, sőt egyértelműen támogatnia kell az ilyen szakmai szerveződéseket, hogy a kollégák ne magányosodjanak el és minél magasabb színvonalon tudják végezni munkájukat. Ez a munka egyébként hosszú távon lehetőséget adna egy aktív hálózat létrehozására, amelyen keresztül könnyebben lesznek megtalálhatóak egymás számára a kollégák és elérhetőbbé válnak a spontán szerveződésű szupervíziós csoportok.

Végezetül az Egyesület több szempontból is versenyhelyzetben van. Egyre jobban látszik, hogy más család- és párterápiát oktató szervezetek jönnek létre, melyek alternatív képzési lehetőséget kínálnak. Ott vannak továbbá azok a terápiás egyesületek melyek más módszereket kínálnak és akiknek inkább érdekük, hogy a hallgatók hozzájuk menjenek. Végezetül az egyetemek is állandó fenyegetettséget jelentenek azáltal, hogy átveszik a családterápiás képzés irányítását és emiatt elvész a képzés gyakorlat-orientált jellege, a tudás átadás azon lehetősége, amikor elméletileg is felkészült, de mégiscsak gyakorló szakemberek adják át tudásukat és tapasztalatukat az ebben a szakmában elmélyülni vágyó hallgatóknak. Nagy veszteség volna a családterápiás világ számára egy ilyen fordulat, így azt gondolom ezen a területen is aktív munkát kell végezni. Helyre kell állítani az Egyesület tekintélyét és ez a diplomáciai tevékenység mellett azzal érhető el, ha az egyesület működése a jogi-gazdasági-adminisztratív feltételeknek megfelel, illetve a képzési rendszere átláthatóvá válik mind a hallgatók, mind a külső szervezetek számára.

Ezeknek a folyamatoknak az elindítását és végrehajtását szeretném az elnöki tevékenység fókuszába állítani. Amennyiben a fentiekkel egyet tud érteni, megköszönöm a támogatását.

Önéletrajz/bemutatkozás

Az ELTE pszichológia szak elvégzése után a gyermekvédelmi szakellátásban, állami gondozott gyerekekkel kezdtem el dolgozni és az itt szerzett tapasztalatok meghatározták a szakmai útkeresésemet. A szakellátásból azzal a magam számára megfogalmazott küldetéssel jöttem el, hogy segíteni akarok a veszélyeztett gyerekeknek abban, hogy soha ne kelljen nevelő otthonba kerülniük. Ezt a gondolatot követve kerestem eszközöket, módszereket amelyek a családok funkcionálisabb működését segítik kialakítani és találtam rá a családterápia módszerére. 1994 óta vagyok a Magyar Családterápiás Egyesület (továbbiakban Egyesület) tagja, a képzéseimet Dr. Varga Pálnál és Dr. Blága Gabriellánál végeztem, akik sokáig mentoraim voltak a szakmai életemben. A családterapeuta végzettséget 1998-ban szereztem meg.

A szakellátást követően tíz évet járóbeteg ellátásban dolgoztam felnőtt és gyermek ambulanciákon és ezzel párhuzamosan szereztem meg a klinikai gyermek- és ifjúság pszichológus oklevelemet. Ez idő alatt képet kaptam a medikális szemléletű gyógyítás előnyeiről hátrányairól és tapasztalatokat szereztem arról, hogyan lehet dolgozni az egészségügyi rendszerben családterapeutaként.

2004-ben elvállaltam a XII. kerületi Családsegítő- és Gyermekjóléti Központ intézményvezetői feladatainak ellátását. Összesen 15 évet töltöttem el ebben a pozícióban és bár kezdetben inkább kényszerűségnek éreztem a feladatot, rendkívül sokat tanultam belőle. A legfőbb tanulsága az lett, hogy a terápiás, illetve segítő foglalkozás egészen más kihívást jelent, mint egy szervezet vezetése. Rákényszerültem arra, hogy megtanuljam kellő súllyal kezelni a törvényi háttér és a gazdasági tényezők jelentőségét a szervezet működtetésében és felismertem azt is, hogy ha ezek nincsenek rendben, akkor bármilyen jó színvonalú is a segítői csapat, a szervezet szükségszerűen ellehetetlenül. 

Több egyetemen tanítottam megbízott oktatóként és 2014 óta az Egyesület kiképzője vagyok. Ez idő alatt számos önismereti, alapképzés és szupervíziós csoportot indítottam el és zártam le sikeresen. Mivel ezt az oktatói tevékenységet jelenleg is végzem hol egyedül, hol Dr. Hammer Zsuzsanna kiképző családterapeuta kolléganőmmel, kellően rálátok a jelenlegi képzési rendszer helyzetére. A hallgatókkal folytatott párbeszédek is segítenek rálátni a hallgatói oldal igényeire és a képzési rendszer anomáliáira.

Az elmúlt öt évben kolléganőmmel egy család- és párterápiás hangsúlyú magánrendelőt alapítottunk, amelynek menedzselését és szakmai vezetését közösen látjuk el. Ebben az időszakban beletanultam abba, hogyan szerveződik egy terápiás team, hogyan lehet megőrizni a rendszerszemléletű gondolkodásmód értékét a magánrendelés piaci kihívásai között úgy, hogy közben a rendelő is jól tudjon funkcionálni.

Jelen élethelyzetben kellően szabad vagyok ahhoz, hogy időt és energiát fordítsak az Egyesület ügyeinek rendezésére: gyerekeim „kirepültek”, nem vagyok alkalmazásban semmilyen állami, vagy magán cégben, nem vagyok függésben az egyetemi oktatási rendszertől és semelyik másik terápiás egyesülettől sem. Azért döntöttem úgy, hogy elfogadom az elnöki pozícióra való felkérést, mert úgy vélem a függetlenségem, jártasságom, elhivatottságom a terápiás és segítői világban, illetve tapasztalataim, amelyeket intézményvezetőként szereztem, hasznosak lehetnek az Egyesület ügyeinek menedzseléséhez és egyik másik igencsak régóta fennálló dilemma megoldásához.