38. MCSE VÁNDORGYŰLÉS

 Eger, 2025. április 25-26-27.

 A családterápia olvasztótégelye

Topolánszkyné Zsindely Katalin

100 év magány - Életfolyamok vezérfonala

Gábriel García Márquez a Száz év magány c. regényén keresztül elkalauzol egy titokzatos, varázslatos világba, ahol titkok és tabuk, magány és elszigeteltség, vágyott és beteljesülő szerelem, mítosz, babona és valóság egyvelegében követhetjük a Buandia család életét, fejlődését, sikereit, kudarcait és tragédiáit - hét generáción át. Nyomon követhetjük, ahogyan a család transzgenerációs mintázatai ismétlődnek, őrződnek, átadódnak. Az író ítéletmentesen, otthonosan mozog ebben a közegben. Életfolyamok vezérfonalai rajzolódnak ki a regényben, és az író saját életében.

Márquez regénye főhőseit saját családtagjaiból mintázta. Nagyszüleinél nevelődött 10 éves koráig, ők voltak a legnagyobb hatással rá: nagyapja történelmi emlékei és nagyanyja mágikus hiedelmei beleolvadtak, a Buendía család történetébe.

A regény fiatal lány korom egyik kedvence volt.

Nincs jubileuma, de a most megjelent regényt feldolgozó filmsorozat tette aktuálissá, hogy foglalkozzunk vele.

Előadásomban a regény keletkezését meghatározó, Márquez transzgenerációs örökségét járjuk körül. 

Dr. Árkovits Amaryl

A Buendiák családterápián

Gabriel García Márquez Száz év magány című mágikus realista regényét - hála a sorozatnak - egyre többen ismerik. Előrebocsátom, hogy összesen hét percet láttam belőle, amelyben megállapítottam, hogy az első mondata szóról szóra egyezik a regény első mondatával - utána meghagytam a magam számára olyannak a történetet, ahogy a regény többszöri olvasásával formálódott bennem. Mert ez az egyik kedvenc könyvem. Azt nem tudom, hogy García Márqueznek is ez volt-e, mindenesetre vagy 15-16 évig gondolkodott előtte. Nem jegyzetelt, mert úgy vélte, ami nem bírja ki az időt fejben, az nem is fontos. Ez kibírta, tehát fontos volt.

Negyven éves korában kezdett neki Aracatacában, ahol Kolumbia Karib tengeri része, ahol az afrikai behatásnak köszönhetően a legtöbb varázslat él. Két éven át írta, s egyes szereplőket olyan nehezen engedett el a családból (és a történetből), hogy maga is meggyászolta őket. “Macondo nem annyira földrajzi hely, mint inkább lelkiállapot.” - a magány életérzése, ami egyetemes hellyé tágul egy olyan történetben, ami az emberi idő eredetéről es rendeltetéséről, s az embert megmentő vagy tönkretevő álmokról szól.

Előadásomban a Buendía családról rendszerszemléleti fogalmakon keresztül mesélek.

********************************************************************************************************************************************

További információk a vándorgyűlésről

Várunk szeretettel minden érdeklődőt!